DESOLATE MOOR
{mn} Egy elhagyatott hely, emberek nélküli és kényelemtől megfosztva.
Szubjektív indíttatású városszemlélet, amelyben a fotográfia médiumán keresztül idézem fel a gyermekkori városképemet Székelykeresztúrról. A sorozatban olyan, a kisgyermek énem számára misztikus, különleges helyeket, tereket fotóztam le, amelyeket sok év után újra látva, kérdéseket vetettek fel bennem. A sorozat egyfajta megemlékezés és dokumentáció egy ipari kisvárosról, amelyben a végigsöprő kommunista brutalizmus lassacskán eltűnik. A „Tanulók háza" beleolvad az Orbán Balázs Gimnáziumba, az Öntöde lebontásra került, és ki tudja, meddig áll még a hatalmas beton magtár a város szélén. Dokumentálni szerettem volna ezeket a helyeket, mielőtt eltűnnének.
adj.: A desolate place, empty of people and lacking in comfort.
A subjective urban view, in which I recall my childhood cityscape of Cristuru Secuiesc, a small Transylvanian town, through the medium of photography. In this series I photographed special places and spaces that were mysterious back then to my childhood self. Upon revisiting my town as a young adult, a lot of memories and unanswered question came back to mind. These photographs serve as a memorial and documentation of a small industrial town, where communist brutalism that swept through is now slowly disappearing. I wanted to document these places before they disappear.
A székelykeresztúri Acélmű a hetvenes évek végé, a nyolcvanas évek elején épült és ‘82-ben indult be a tulajdonképpeni termelés. Sajnos már kezdetkor sem valamiféle modern technológia alkalmazásával. Belföldi elképzelések, tervek alapján épült a gyár, és szinte kizárólag hazai gyártmányú gépekkel szerelték fel. Az épület mára már nem létezik, lebontották.
The Foundry in Cristuru Secuiesc was built in the late 1970s and early 1980s, with actual production starting in 1982. Unfortunately, even at the outset, it did not employ any modern technology. The factory was constructed based on communist domestic plans and ideas, and it was equipped almost exclusively with machinery manufactured in the country. The building no longer exists; it has been demolished.
Bontás előtti állapotában is lefényképeztem pár évvel ezelőtt.
-
-
-
-
-
-
Régen sokat jártam ebbe a mosdóba. A Tanulók Házába annó szinte minden korombeli gyermeket elküldtek a szülei valami foglalkozásra. Volt zeneoktatás, repülő/rakéta kör, báb kör, néptánc. Több száz gyermek járt ide. Én nagybőgőzni és hegedülni tanultam. Ma már tudtom szerint nem működik, vagy nagyon kevesen járnak. Mióta abbahagytam a zenetanulást (több, mint 10 éve) nem voltam itt. De ez a mosdó megmaradt a fejemben. Mindig szerettem ide bemenni, mert világos volt és tele volt növénnyel. Dokumentálni akartam ezt az emléket, meg a helyet mielőtt eltűnne.
I used to go to this restroom a lot. Back then, parents would send almost every child of my age to „Tanulók Háza” (which translates to "The Student’s House"). There were 4 clubs: music, aviation/rocketry, puppetry and folk dance. Hundreds of children used to attend these clubs. I learned to play the double bass and the violin here. As far as I know, the institute doesn’t work anymore, or very few people go here. I haven't been here since I stopped studying music (more than 10 years ago), but this restroom remained in my head. I always liked coming here because it was bright and full of plants. I wanted to document this memory and the place before it disappears.
I used to go to this restroom a lot. Back then, parents would send almost every child of my age to „Tanulók Háza” (which translates to "The Student’s House"). There were 4 clubs: music, aviation/rocketry, puppetry and folk dance. Hundreds of children used to attend these clubs. I learned to play the double bass and the violin here. As far as I know, the institute doesn’t work anymore, or very few people go here. I haven't been here since I stopped studying music (more than 10 years ago), but this restroom remained in my head. I always liked coming here because it was bright and full of plants. I wanted to document this memory and the place before it disappears.
-
-
-
-
-
-
A keresztúri múzeum mindig is egy misztikus hely volt számomra. Gyermekkoromban is és most is. Amikor napközis, iskolás voltam, elvittek párszor a városi múzeumba aminek a hátsó részében volt egy kitömött állatokkal levő vitrinrészleg. Emlékszem egy függöny mögött kellett lemenni a lépcsőn, az alagsorba. Fura volt gyermekként ezeket látni, mivel nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mennyire is halottak ezek az állatok.
The museum in Cristuru has always been a mystical place for me, both in my childhood and now. When I was in kindergarten and school, we were taken a few times to the town museum, where at the back there was a display section with stuffed animals. I remember having to go down the stairs behind a curtain, into the basement. It was strange to see these animals as a child, because I couldn’t quite decide just how "dead" they really were.
